Az akarat lámpása erősen világít, akarom a felejtést, a továbblépést.. és erőt, hogy minderre képes legyek saját méltóságomat megőrizve... :(


Szemed ragyogásából áradó megvetés
Finom ajkaid közt hazug ömlengés
Selymes bőrödön ezernyi lenyomat
Mindez tudom csak ellopott pillanat

Kölcsönbe vett érzések, ölelések
melyek elhitetik lényem fontosságát
illúzió szülte érzelmek
lelkemben kell megvívnom a csatát

Elválik érintésétől a puhaság
szavaitól az érzelem
pillantásától a ragyogás
gyűlölettől a szerelem

már nem ragyog e szempár,
kiszáradt ajkán nem kel több dicséret
bőre hamvassága érintésre nem vár
feledésbe merül minden ígéret

Por szele szárnyán új nap ébred
apró szemei oltják a sebeket
befedik halványan képed
megfakítva közös emlékeinket

Kérdések viharában keresem a választ
Te voltál túl sebzett vagy én kevés
börtönébe kerített a bánat
mindkét válasz nehezíti az ébredést

Csak egy rövid sétába kerül, míg megírom a befejezést
emlékezés és felejtés...
Miért az apró dolgok tűnnek el belőlem oly nehezen?
a csókok, a mosoly, az ölelés..