:)

Még mindig Magyarországon...
Nem véletlen, hogy még mindig itthon vagyok..érzem.
Az utolsó pillanatokban a semmiből tűnik fel valaki és minden percben megnevetett. :) Egyre inkább azt gondolom, hogy igaza volt egy számomra nagyon kedves személynek, amikor azt magyarázta, hogy az érzéseket meg kell élni és a múlt csalódásai miatt nem zárkózhatunk el a lehetőségek elől. Bárcsak ugyanazokkal a szavakkal tudnám elmondani, ahogyan Ő nekem..
Lehet, hogy csalódni fogok benne, az is lehet, hogy megbánt vagy én Őt, de miért mondanék le a pillanat öröméről, a tartalmas beszélgetéseinkről, az öleléseiről.. Ha a magam köré épített falak mögé bújok biztonságban vagyok...de boldogtalan. Hisz ki képes szerelem, szeretet nélkül élni?
Hát tessék! Nincs több fal..:) Itt vagyok és élvezem a pillanat nyújtotta apró örömöket :) Megélem az érzéseket.
És fájni fog? Csalódás ér? Benne van a pakliban.. :)
(Erről jut eszembe: Nem mindig az ásszal jár jól az ember, néha el kell engedni a jó lapokat!)
De még mielőtt bármi rossz ér, élvezem az életet, átélem a romantikus, kézenfogós sétákat, a gyengéd öleléseket, a felhőtlen nevetést és minden apró örömöt, amit két ember szeretetből/szerelemből képes egymásnak adni. :)

Már csak pár óra.. :) Nagyon kívánom, hogy a mai délután valaminek a kezdete legyen. :)