Jelek

Rágyújtottam ma reggel, így fogantak meg bennem a gondolatok.. Utálom az illúziókat, többet nem kéne ezt tennem.


Füstjelek


Ajkaim között lángoló fájdalom..
Elszálló karikák közt megannyi érzés,
egy sóhaj mozdulatlan számon,
könnyeket csal szemembe a szálló vérzés.

Füstjelekből ki ért ma már
pedig beszélnek e jelek
égre karcolják lomhán
a titkos érzelmeket

Utolsó szippantás, hullik a hamu
elnyomva düh és fájdalom
lelkem, mint bezárt kapu
megszállja a nyugalom..

S jön a felismerés
ott ahol a cigaretta elég..
Nem égtek vele együtt a feszítő
érzések.
Amit láttatni akarok, abból senki sem ért
Tiszta elmém támadják a miértek..

Gyújtok hát még egyre..
Talán abban reménykedem, hogy a következőnél másképp lesz..
Rám nézel megvetve..
Aprócska pillanat, tétova mozdulatok.. és Te is jeleket küldesz..


Szálló sóhajainkban elmerülve
gyújtsunk rá még egyre..