Nicholas Sparks (Szerelmünk lapjai) újabb regényében ismét a szerelem mindenható erejéről szól: az Érzésről, mely minden életkorban elérhet akkor is, amikor a legkevésbé várnád… Tegnap éjszaka megnéztem a filmet is. Kellemes csalódás volt,egészen magával ragadott. Egy csodás szerelmi történet, mindenféle túlzás, giccs és túlfűtöttség nélkül. Meghatott és megnevettetett. S a legfontosabb az üzenet, amit képvisel: Merjünk élni!Merjünk, mert az élet rövid, s nem árt, ha ebben a rövidségben is boldogan élhetünk! Merjünk kimondani, kimutatni, s merjünk megérezni, mert ha nem tesszük, később csak bánhatjuk. A bánat pedig nem erősít sem minket, sem másokat. A bánat félelem, s aki félelmek árnyékában él, már félig halott.
Idézetek:
Szeretlek azért, ami már most összefűz bennünket, és szeretlek már előre azért, ami eztán következik. Nálad jobb dolog még soha életemben nem történt velem. Már most hiányzol, de a lelkem mélyén tudom, hogy mindig velem leszel. A néhány nap alatt, amit együtt töltöttünk, te lettél az álmom.
Ha alszom, rólad álmodom, ha ébren vagyok, arra vágyom, hogy a karjaimban tarthassalak. A távolság csak megerősített abban, hogy az éjszakáimat melletted, a nappalaimat a szíved-lelked társaként akarom tölteni.
Sajnos nagyon sokan hiszik azt, hogy a csend olyan űr, amit mindenképp ki kell tölteni még akkor is, ha nincs fontos mondandójuk.
Létezik másfajta szeretet is, olyan, amitől elég erőt kapsz ahhoz, hogy több legyél, és ne kevesebb, amitől úgy érzed, semmi sem lehetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése